Férgek mogyoró fajdban

Full text of

férgek mogyoró fajdban

Lábaik és újjaik hosszúak, utóbbiak tőben némileg hártyásak vagy egészen szabadok, sőt karélyosak s igen ritkán úszóhártyásak; a hátulsó ujj vagy egészen hiányzik, vagy igen kicsiny, rövid s magasabban könyöklik ki a csüdből, mint az előre álló három ujj kivéve a guvatokat ; lábaik ilyetén alkotása sebes futásra, kisebb pocsolyák, szélvizek meglábolására való, némelyeknél uszásra is alkalmas; csőr- és lábalkotásuk, úgy egész külső alakjuk, életmódjuk változatosságához alkalmazkodott s férgek mogyoró fajdban sokféle; vizek közelében, pusztákon, mocsaraknál, tavak mentén, sőt fákon és nádban is tartózkodnak; repülés közben lábaikat hátranyujtják; mindannyi fészekhagyó; földre, mocsárba vagy a földszinttől kissé magasabban rakják hanyagon épült fészköket s rendesen négy, körte- vagy tojásdadalakú tojást tojnak.

Csőrük többnyire egyenes, kemény s fejhosszúságú; lábujjaikon — legtöbbnél csak három van — rendesen a külső kettőnek tövét kis hártya köti össze, de akad egészen uszóhártyás lábú, sőt szabad ujjú is, vagy olyan, melynek mind a három ujja tőben hártyás az utóbbiak a nálunk előforduló fajokra nem érthetők ; a fark rendesen egyenes, ritkán erősen elkerekített végü, egy fajnál villás; homlokuk magas, szemeik nagyok, kiállók; hangjuk éles, gyakran fütyülésszerű dallamos; vizek partján, pusztákon és mocsarak táján élnek.

férgek mogyoró fajdban

Csőr kétszer hosszabb a fejnél, kemény, egyenes, elől kissé felfelé hajló, oldalt összenyomott s végén kerek, tompahegyű késpengéhez hasonló; hátulsó ujj hiányzik, a külső ujjak tövén összekötőhártya; férgek mogyoró fajdban evező leghosszabb, a szárny a fark végét eléri; fark egyenes, középhosszú; tengerpartokat lakják, réczeformán repülnek; igen élénk madarak, melyek lágytestüekből, férgekből élnek.

Haematopus ostrilegus L. Mértéke: H. Ez a mással alig összetéveszthető madár Spanyolországtól fel a Nordkapig, főleg a köves tengerpartokon mindenütt honos; fészkelve találták nagyobb folyamok torkolatánál is, nemkülönben a Fekete- és Kaspi tengernél.

Ázsiában leginkább Szibériának nagy folyamainál él a khinai tengerpartig. Észak-Amerika keleti partjain szinte honos. A szárazföld belsejében ritkán mutatkozik, mert kiválóan ragaszkodik a tengerhez. Férgek mogyoró fajdban daczára nálunk többször előkerült már, különösen a Fehértónál Szeged mellett; Alvinczen A.

A Csepel-sziget északi végén április én magam is 4 darabot láttam. GAÁL G. Hangja hűp, hvííp, hűp egymásután, kissé nyujtva ejtett szótagokkal fejezhető ki. Szólása úgy mint tarkasága, nagysága révén reptében is könnyen felismerhető. A norvég tengerparton mindenütt láttam, sokat barátkoztam vele, mint szép és ott némileg a mi bibiczünket pótoló fürge madárral. A lábujjak közt nincs hártya; a csőr körülbelül oly hosszú, mint a fej, tőben legvastagabb a vége felé hegyesedő s kissé felfelé hajló; csüd és középujj körülbelül egyforma hosszú; szárny hegyes, első evező leghosszabb, eléri a fark végét; fark majdnem egyenes, kevéssé lekerekített hegyű.

Arenaria interpres L. Nyári tollazatban: a fej és nyak alapszíne fehér, a homlokon, a szem alatt, tarkón s nyakon örvszerű, a begyen, a mell oldalai felé huzódva, úgy a hát elején, fekete tarkázás; a hát rozsdás, dióbarna és férgek mogyoró fajdban szinekkel tarkázott, valamint a szárny felső része is.

Őszi tollazatuk hasonlít a fiatalok tollazatához nálunk leginkább ilyen tollazatúak kerülnek s legjobban jellemzi azt a felső test kivéve a hát alsó részét, mely fehér sötétbarnás főszine, az egyes tollak világossárgabarna szegése, mely főleg a szárnyfedőkön élénk, és a begyoldalak feketésbarnasága, mely szinezetbe a mell fehérsége, keskeny hegyes szögben a nyak feketebarna, világosabban foltozott örvéig nyulik.

Az Ó-világ, valamint Amerika északi tájain költ, költözködéskor azonban roppant területeket bekalandoz. Azok a példányok, melyek nem költenek, egész nyáron át délibb vidékeken csavarognak.

Brutális meglepetés: ÓRIÁSI féreg a pelenkában (18+)

Nálunk ez a madár néhány év előtt még nagy ritkaság számba ment, de óta augusztus végén és szeptember első felében majdnem bizonyosra veszem a Velenczei tavon, hol egyesek a különböző partfutók nagy csapataihoz társulnak.

Évenként lőttem itt egyes példányokat, melyek gyüjteményemben vannak.

Vitaírás 391 Vitallzmus

Valószínű, hogy más helyeken is rendesen átvonuló madárfaj, s a megfigyelés hiányossága okozza, hogy nem tudunk róla többet. Lövetett ben Hunyad-megyében, ben Tápió-Szt. Csőr alig fejhosszú, hengeres, hegyes, hajlott végű; három lábujja vastag, rövid; a lábszár magas; első és második evező leghosszabb; sivatagokon, kopár pusztákon tartózkodnak. Cursorius gallicus GM. Világrészünkön Szicziliában, Spanyolországban költ, de mint vendég előkerült Németországban, Francziaországban s tizenegyszer Angolországban.

Szomszédságunkban Stiriában is lövetett egy példány.

Vad csirkék. Vadcsirkék Vad dél-amerikai csirke

Hazánkban csak egyetlen egy példányt keríthettünk, melyet szeptember én Böösön Pozsonym. A pozsonyi kath. A kopár homoksivatagok lakója, rendkívül jó futó, sáskákkal, bogarakkal él. Férgek mogyoró fajdban rövid, kampós; szárny hosszú, a farkon túl terjed, első evező leghosszabb; a fark, a nálunk honos fajnál, villás, fecskeszerű; a középujj feltünő hosszú, néha a csüdnél is hosszabb, a külső ujjak tövét hártya köti össze, a hátulsó ujj magasan könyöklik ki a csüdből; vizek körül, ugarakon, gyepeken tartózkodnak, rendkívül jól és szépen, csérszerűen, de sokkal ügyesebben repülnek, akár a fecske; eledelök rovarokból áll, melyeket futva vagy reptükben kapnak el; kisebb-nagyobb társaságokban élnek.

Glareola pratincola L. Jegyei: valamivel nagyobb, nyulánkabb, mint a rigó; farkának alakja olyan, mint a füstös fecskéé, tőben fehér, végén fekete; szárnyai is fecskeszerűek; a csőr töve széles, az öregeknél piros, hegye fekete; a fiataloknál a piros szín barnás; torokfoltját, a szemtől a nyirokrendszer hidra parazita, fekete szegély örvösen határolja; első evező szára fehér; lába fekete. Az öregek főszíne felül földszínű barna, mely a fejen s különösen a háton, szárnyakon legsötétebb, a nyak felső részén kissé rozsdásba hajló; álla, torka világos rozsdássárga, feketén s kissé fehéresen körülszegve; a begy szürkésbarna rozsdássárga árnyalattal; az evezők barnásfeketék; szárnyalja rozsdavörös; hasa fehér, szürkésbarna árnyalattal; farkalja fehér.

Vitaírás Vitallzmus - PDF Ingyenes letöltés

A fiatalok örvözött torka nem oly éles rajzú, hasuk fehér; begyük, felső testök minden tolla sárgásfehéren szegett, és foltozott. A typikus szinezetű madarakat némely helyeken pótolja: A feketeszárnyú székicsér.

A székicsér Európának déli részeiben, főleg Dél-Francziaországban, Spanyolországban, ritkábban Lengyelországban, nagy számban Oroszország déli részein, a Dobrudsában, Fekete- és Kaspitenger környékén, Közép-Ázsiában költ. Őszszel Afrikában számos s főleg a Nilus mentén, Vörös tengernél telel, úgy Indiában is. Dél-Oroszországban helyenként a feketeszárnyú fajta fordul elő. Ezóta e fajtát nem kaphattuk meg, de lehet, hogy még jelenleg is előfordul. A typikus tollazatú székicsér azonban helylyel-közzel közönséges madarunk a Tisza mentén, nagy pusztáinkon, szikes legelőinken, a Hortobágyon, Dinnyésnél, a Duna és Tisza közében.

Erdélyben szintén előkerültek egyesek Hunyadmegyében.

férgek mogyoró fajdban

Ott éli napjait, ott alapítja meg családját, hol a széksót virágzó fátalan legelőkön, porondokon, buczkákon, székfenekekben csillogó locsogókon kívül «aranykalászszal is ékes a rónaság», mint PETŐFInk írja, «melynek fölötte lenge délibáb enyelegve üz tündérjátékokat».

S ha gulya járja a pusztát, hát csak annál inkább kedves az madarunknak, még pedig egyszerűen azért, mert a sok ökörnek, marhának nyomában gazdag rovarélet fejlődik, ez pedig a székicsérnek terített asztalt jelent. Dinnyésen, főleg a mocsár kisebb, rövid gyepű, székes, marhajárásos szigetkéin ütött tanyát.

A székicsér rendkívül élénk férgek mogyoró fajdban, akár a földön, akár a levegőben lássuk. Mozgásai szépek, vonzók s igen ügyesek. Egérgyorsan futkosnak a gyepen, közbe-közbe hirtelen megállnak, bókolgatnak, nyakukat mereven felegyenesítik, azután meg férgek mogyoró fajdban egészen behuzzák s így szaladgálnak tovább, hogy férgek mogyoró fajdban rovart, szöcskét szedjenek fel vagy kapjanak el a légben. Felrebbentve ide-oda csapkodnak, felemelkednek a magasba, sokszor annyira, hogy csak fecskenagyságúaknak látszanak; ide-oda kanyarognak, el-eleresztve, mereven kitartva hosszú, hegyes szárnyaikat; azután hirtelen megállapodnak, mintegy függnek a légben, de néhány sebes szárnyrezegtetés után ismét nyílgyorsan vágódnak el más irányban.

Leszálláskor, úgy mint a csérek, szárnyaikat a pihenő lepke módjára, felnyujtják s lassan huzzák rendes helyükre.

  1. Gyógyszerek a paraziták megsemmisítésére a bélben
  2. Hogyan lehet elindítani egy bika galandférget
  3. Vadcsirkék Vad dél-amerikai csirke
  4. Kóricálok árkon-bokron, árkon-bokron, tûhegyen, hol csak táltosló megyen, kóricálok tûhegyen.
  5. Látták: Átírás 1 Vitaírás Vitallzmus Vitairás, az egyes gyorsírási rendszereknek megrüviditettsége oly célból, hogy a leggyorsabb beszédeket, az ú.
  6. Снова и снова пытался он заполнить зияющие провалы пейзажа -- хитроумная аппаратура считывала в его сознании теснящие друг друга образы и воплощала их на стене в цвете.
  7. Ízületi fájdalom és férgek

Lényökben — főleg a férgek mogyoró fajdban szaladgálva — a lilékre emlékeztetnek, mig szárnyalásuk a csérekéhez és fecskékéhez hasonlít; lengő, könnyed és változatos. Főleg repülés közben hallatják jellemző éles, gyorsan szaporázott pirrijé, pirrjé, kerrihé, kerrijé, krjé, néha kr, kr, kerr, errje, errije s ritkábban klít, klít szavukat. Miután telelő helyeikről visszatértek hozzánk, pár után néznek. Udvarlásukat gyönyörű repülési mutatványok, folytonos pirregésszerű szólásuk — mely után hangutánzóan egyik magyar nevét, a «pirpíót vagy pirípiót» kapta — jellemzi.

Az osztrák-magyar monarchia állatvilága. Mojsisovics Ágosttól, fordította Paszlavszky József Az osztrák-magyar monarchia physikai viszonyainak különféleségével, melyet e könyv megelőző fejezetei vázoltak, egészen sajátszerű és gazdagon kifejlődött állatélet jár együtt. E physikai viszonyok adják meg a létföltételeikben igen különböző állatalakoknak a megfelelő tartozkodáshelyet, legyenek bár azok éjszaki, ázsiai vagy afrikai bevándorlók, avagy Közép-Európa eredetileg forróövi faunájának megváltozott utódai.

Fészket nem építenek. Néhol egyszerűen a földbe kapart vagy természetes sekély mélyedésbe rakják tojásaikat, néhol azonban sajátságos házi tűzhelyet is alapítanak, a mi az alakoskodásnak is kiváló példája. Mikor Dinnyésen fészkeik, férgek mogyoró fajdban tojásaik után jártam, alaposan átkutattam minden a földön található gödröcskét. A székicsérek folyton jajveszékelve repkedtek, futkostak előttem — majd a szemeimet kinéztem — de egyetlen egy tojást sem birtam meglelni.

A helyet, hol okvetlen fészkelniök kellett, a marha is járta, minek bizonyítói az itt-ott heverő száradt trágya darabok lepényszerű foltjai voltak. Éppen ki akarok egy ilyent kerülni s mit látok? Nem kerestem ezután máshol, csak a száraz trágyadarabokat néztem sorba, melyeken csakugyan az egész telep tojásait megtaláltam.

A tojások körte- vagy tojásdadalakúak, sima héjuak, alapszínük piszkos agyagsárga, sötétbarna és hamuszürkés szabálytalan alakú foltokkal, pontokkal és rajzolatokkal. Tojásmérték: H. A költés munkájában az anyamadárnak részben a nap melege is segítségére van, mert hát sokszor kénytelen tojásait elhagyni, zavartatva a legelő gulyától.

férgek mogyoró fajdban

A pelyhesek kikelés után kis vártatra odahagyják nem igen melegséges otthonukat, s ügyesen bujkálnak az alig ujjnyi magas székfüvek, marhanyomok, göröngyök közt. Pehelytollazatuk színe teljesen talál a talajhoz s megvédelmezi őket ellenségeiktől.

Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben | Digitális Tankönyvtár

Az ember egy lépésnyire sem bírja az ilyen meghúzódó, mozdulatlan kis férgek mogyoró fajdban meglátni s legelőbb még nagy fénylő fekete szeme, pislogása árulja el.

Az anyamadarak melegen ragaszkodnak fészkök tájához; fiókáikhoz meg különösen. Megindul az ember azon a jajveszékelésen, siránkozáson, a melylyel telepükön a betolakodót fogadják s elbámul azon a sok cselvetésen, melylyel megtévesztik őt, hogy figyelmét, aggodalmuk tárgyaitól elvonva, saját magukra irányozzák.

E czélból furcsábbnál-furcsább férgek mogyoró fajdban tesznek; szárnyaikat a földön szétterpesztik, bókolnak, ott futkosnak, repkednek és sivalkodnak leginkább, a hol fiókáik nincsenek, s így azok rejtekétől a hivatlan vendéget messze elcsalogatják. Juliusban a kis székicsérek is elérik az anyányi életkort.

Ekkor nagyobb csapatokba verődnek s egy ideig ide-oda kószálnak, majd augusztusban mindinkább délre húzódva, elhagyják vidékünket. A székicsér mezőgazdaságilag kiváló hasznos szárnyasaink közé tartozik s igazán kár, hogy ez ékes, szép madár nagyobb számban nem él nálunk és nem mindenfelé!

Bogarak, férgek, lótetű, néha kisebb pillék, hernyók, álczák, különösen pedig a tücskök és a szöcskék, sáskák azok a káros állatok, melyeket kiméletlenül pusztít s rendkívül gyors emésztésénél fogva mohón és nagy menynyiségben költ el.

Láttam, a mint ugarok, legelők, gabnaföldek fölött csapatosan vadászgattak s majdnem minden pillanatban — akárcsak a fecske — elkaptak valami szállingózó vagy a növényszálakon üldögélő rovart. A felbonczoltak gyomrában, begyében leginkább szöcskéket, bogarakat és tücsköket találtam, még pedig nagy számban. Kímélendő szárnyasaink sorában foglal tehát helyet, mert nem csekély mértékben apasztja, főleg a veteményeink hajtásait, leveleit rágó és megsemmisítő rovar-ellenségeket.

Fejök aránylag nagy, homlokuk feltűnő magas, szemeik kiálló nagyok; csőrük tőben legvastagabb, a középen vékony, végén mindkét káva gombszerűen dudorodott; hasítékalakú orrlyukaik kis csatorna közepén vannak, mely a csőr közepétől a dudoros részig nyúlik; hátulsó ujjuk hiányzik, csupán egy fajnál van meg, azonban annyira elcsenevészedett, hogy inkább bütyök, mint valóságos lábujj; a csüd valamivel hosszabb a középső ujjnál; a szárnyak hegye az egyenes vagy kerek végü fark hegyét eléri; leghosszabb az első evező.

Ugarokon, vízpartokon, tarlókon, pusztákon élnek, sőt egy faja havasok tócsáinál fütyülésükkel élénkítve e kietlen helyeket; rovarokat, férgeket, csigákat pusztítanak, hasznosak s némely faj pecsenyéje is férgek mogyoró fajdban, csemege számba menő sült.

férgek mogyoró fajdban

Charadrius squatarola L. Nyári tollazatban: a homlok eleje, pofák, a nyak alsó része, begy, mell egész a hasig fekete; a fej és a nyak hátulsó része, a begy oldalai, czombok, a végbél tája, farkalja fehér; hát, vállak, kis szárnyfedők feketebarna alapon sűrűen sárgásfehéren pettyezettek, foltozottak; a nagy evezők szárának középrésze fehér, a négy elsőnek külső fele barnásfekete, az ötödik és a következők külső felén fehér folt; a nagy és középső szárnyfedők szürkésbarnás feketék, szegésük és hegyük fehér.

Ebben a tollazatban nálunk nem igen látjuk, hanem inkább az őszi tollazatban, mikor is az áll és torok felső része, az alsó test közepe fehér a fekete tollazat teljesen eltűnik, kivéve a nagy alsó szárnyfedőket ; a pofák, nyak, begy és a mell felső része piszkos sárgásszürkés alapon sötétebb barnásszürkén foltos, az alsó test oldalai ugyanilyenek, de foltozásuk világosabb; a szemet elől sötétszürkés félholdalakú folt szegélyezi; a felső test barnásfekete alapon halvány sárgásfehéren foltos, legsötétebb az alapszín a fejen és háton, legvilágosabb a szárnyak férgek mogyoró fajdban felén; egyébként mint nyáron.

férgek mogyoró fajdban

A fiatalok tollazata olyan, mint az utóbb leírt; a tojó nyáron férgek mogyoró fajdban a hímhez, de nem oly élénk színű, gyakran a fekete alsó testen fehéres foltok látszanak.

Úgy az Ó-világ, mint Amerika északsarki tájain Alaskában költ, főleg a férgek mogyoró fajdban és 74° é. Hazánkban még néhány év előtt ritka vendégnek tartották, de a Velenczei tónál évek óta rendszeresebben végzett megfigyeléseim azt bizonyítják, hogy minden őszszel rendesen átvonul s pihenésre is leszáll itt, szintúgy nagyobb tavaink környékén.

Full text of "Az Osztrák-magyar monarchia irásban és képben"

Különösen szeptember közepe és október első napjai között találkoztam vele a meztelen, sáros, homokos tóparton, majdnem mindig más kisebb faju parti szárnyasok csapataihoz, vagy bibiczekhez szegődve.

De egy-egy napon két három darabnál ritkán volt több látható. A Fertőn őszszel szintén többször előkerül s itt elejtetteket különböző években láttam. A Balatonnál szeptemberben észlelték. Férgek mogyoró fajdban Fehérm. Tavaszszal azonban elkerüli vidékeinket, csak egyetlen adatunk van ez időszakban való előfordulásáról, t.

A Velenczei tavon többnyire fiatal madarakat észleltem, ritkábban öregeket. Amazok korábban mutatkoznak, mint az utóbbiak. Hangja éles, de fájdalmasan, kissé vontatva kéttagúan hangzó kli-é, tli-é vagy klí-üp. Húsa igen izletes. Nálunk gazdaságilag nem számít, bár rovarokat, vízi férgeket pusztít s kárt nem tesz. Charadrius pluvialis L. Közkeletű neve még aranylile. Jegyei: valamivel kisebb, mint előbbi, melyhez színre is hasonlít, de különbözik tőle, hogy a nagy alsó szárnyfedők fehérek, felső testének foltozása nem fehéres, hanem sárga, farktöve nem fehér és csak három lábujja van.

Fejének képe: I. Nyári tollazatban: homloka, szemöldöke, úgy a nyaka és a begy oldalai — a homlokkal és szemsávval összefüggően — valamint czombjai is fehéresek; az alsó test; az álltól kezdve, fekete, de oldalai fehéresek; a felső test fekete alapon sűrűen sárgán pettyezett, foltos; az evezők barnásfeketék, száruk közepe fehér; a fark barnásfeketén és sárgásan csíkozott.

Őszi tollazatban az öregek, a fiatalokhoz s előbbi faj őszi tollazatu és fiatal példányaihoz nagyon hasonlítanak, de megkülönböztethetők «faji jegyeik» egybevetésével. Őszszel a Földközi tenger vidékeire vándorol, de Afrikába ritkán látogat át.

Észak-Amerikában, úgy Szibériában a typikus madaraktól némileg eltérő fajták élnek. Telelésre vonultában, kisebb vagy nagy csapatokban, néha egyedül, de bibiczcsapatokhoz szegődve is jelenik meg, főleg októberben, esetleg férgek mogyoró fajdban előbb. Gyakran novemberben, gyenge teleken még későbben, sőt januárban, februárban is előfordul.

Lásd még